XXXVIII/3. A világított színpad — Kikiáltási árak

A bársonyfüggöny mögött kitáruló sötétségből hirtelen vakító gázlámpafény csapott le rájuk. A padló mechanikusan megremegett, és a görgős szerkezet elindította a három felcímkézett alakot a emelvény közepe felé.
A VIP-vendég emelt fővel lépett a fa dobogóra. Megköszörülte a torkát, és a sejtelmes árnyékba burkolózó nézőtér felé intett, szilárdan meggyőződve róla, hogy az egybegyűltek az ő díszvendégi felvezetését ünneplik. Henderson viszont rémülten kapkodott levegő után, amikor a bokájára erősített rézgyűrű szorítása a platform széléhez rántotta.
A pult mögül egy életnagyságú, fából faragott kikiáltó-báb emelkedett ki. Szerkezete fémes kattanással emelte magasba a rézkalapácsot, majd a gázlámpa fényében pöffeszkedő VIP-vendégre mutatott.
– Egyes számú tétel! – sziszegte a báb belső hengeréről megszólaló recsegő hang. – Első osztályú úriember, makulátlan nyakkendővel! Nyitóár: húsz garas! Megadja valaki a harmadik sorból?
A VIP-vendég gőgös mosolya fagyossá vált, ahogy egy mechanikus árverési tábla éles csattanással felpattant a homályban.
– Harminc garas a füstöltárus képviselőjének! – csapott le a kalapács. – És most a kettes tétel: viseltes, hiányos lábbelijű hivatali dolgozó. Hasznosítási javaslat: nehéz fizikai munkára vagy papírnehezéknek. Nyitóár: fél garas!
Henderson a torkához kapott, miközben az antikvárius kétségbeesetten próbálta eltakarni a gallérján fityegő bizonylatot. Ám a homályból egy gépies fogókar nyúlt ki, és könyörtelenül a lámpafény közepébe vonszolta őket.
A sötétben, a névtelen licitálók sorai mögött, egy hatalmas, rézfogaskerekes mérleg némán billent egyet a száraz porban.