XXXVIII/2. A selyemszalagos doboz — Bélyegzett tételek

A falból kigördült fa doboz teteje halkan kipattant, s belőle egy apró, rézkarokkal felszerelt feliratozó gép emelkedett ki. A szerkezet finom mechanikus kattogással fordult a VIP-vendég felé, majd egy hófehér kartonkártyát csíptetett a férfi gomblyukába.
– „I. osztályú, makulátlan állapotú úriember. Indítóár: húsz garas” – olvasta fel a vendég elégedetten, s megigazította a nyakkendőjét. – Látják? A prémium szolgáltatás része a szabatos besorolás.
A rézkarok ezután Henderson felé lendültek. A szorítógyűrű szorosabban fogta a bokáját, miközben egy vékony tüskéjű bélyegző gőzfelhő kíséretében nyomta a tintát a kabátja hajtókájába. A gép halkan berregett, majd kiadott egy kissé gyűrött, sárgás cédulát.
– „Viseltes, hiányos lábbelijű áru. Kettes tétel, leértékelt kategória” – sziszegte Henderson elfehéredő arccal. – Ez felháborító! Én a hivatal beosztottja vagyok, nem egy ócskasági tétel!
Az antikvárius hiába lapult a csomagolóláda falához, a gép csipesze kíméletlenül elkapta a gallérját, és ráillesztette a saját bizonylatát: „Korabeli gyűjtői példány, erősen megviselt borítóval és laza kötészettel.”
– Legalább ritkaságnak neveznek – suttogta az antikvárius rezgő gégével.
Mielőtt bármelyikük érdemben cselekedhetett volna, a csarnok túlsó végén felcsendült egy éles, réztányéros csengő, és a nehéz bársonyfüggöny lassan félregördült, megmutatva a sötétben várakozó árverési csarnokot.