XXXVII/6. A polírozott csizma — Illetékmentes lefoglalás

A forgókefe nem söpört, s nem is zúzott. Hűvös, fémes kéreggel simult Henderson jobb cipőjéhez, és olyan heves, ádáz polírozásba kezdett, hogy a bőrcsizma másodpercek alatt magasfényű tükörré vált.
– Elsőfokú tisztítási felár – jegyezte meg a köpenyes alak, és ceruzájával újat intett a levegőbe. – Az adós külső megjelenése a hivatali eljárás során a vagyonbiztosítás szerves része.
Henderson meglepetten próbálta visszahúzni a lábát, de a billenő utcakő dőlésszöge pont annyira volt meredek, hogy minden mozdulattal mélyebbre csúszott a nyílás felé. Az antikvárius megkönnyebbülten sóhajtott fel: úgy tűnt, a bedobott nyugtatömb átirányította a gép figyelmét, s a bürokrácia megelégedett egy tiszta cipővel mint eljárási illetékkel.
A félreértés csak néhány másodpercig tartott. A forgókefe egyetlen kattanással kikapcsolt, majd egy finom rézcsipesz nyúlt ki a járda alól, szakszerűen kikötötte Henderson cipőfűzőjét, és a polírozott lábbelit egyetlen rántással lefejtette a férfi lábáról. A csizma halk, tompa koppanással tűnt el a süllyesztő sötétjében.
– A lefoglalt ingóság állagmegóvási szakasza lezárult. Következik a bal lábbeli – mondta a hivatalnok, miközben a lejtő még két fokot billent lefelé.
A járdalapok réséből halk, ütemes gőzsípolás hallatszott ki, s a mélyből egy vékony, rézből öntött sorszámtábla emelkedett a felszínre.