XXXVII/4. A kiszabott bírság — Kamatos kamat

A ketyegő rézkar határozott mozdulattal rákoppant Henderson cilinderére. A lámpaoszlop gőzt szisszenve kiadott magából egy apró, ágynemű-fehér papírcsíkot, amely csipkés széllel tapadt a kalap karimájára.
Az antikvárius nem tétovázott tovább. Bár a keze még reszketett a megilletődöttségtől, a nehéz sárgaréz bélyegző súlya szinte magától lendült lefelé. A ropogós „Terepi Ellenőrzési Jegyzőkönyv” közepére nyomta a fémfejet. A koromnyomat fémes szagú, vékony füsttel égett a papírba: ILLETÉKKÖTELES VIP-IGÉNYBEVÉTEL.
– Álljon meg! – visította Henderson, miközben a pihenőfülke ajtaja a lámpaoszlop kinyúlt karja miatt féltávon elakadt. – A három fontot holnap megadom! Ez alantas zsarolás!
– A magánadósság behajtása háromszáz százalékos kezelési pótlékkal terhelve átszállt a Hivatalra – jegyezte meg a köpenyes alak, és hűvös tárgyilagossággal elvette az antikvárius öléből a megszilárdult dokumentumot. – Az Ön által imént kiszabott illeték összege pontosan kilenc font és tizenkét penny. Három font tőke, hat font büntetőkamat, és tizenkét penny lámpaoszlop-csatlakoztatási díj.
Henderson arca hamuszürkévé vált. A pihenőfülke falán lévő aprópénz-bedobó nyílás vészjósló kattanással kitágult, s a VIP-státuszt biztosító kényelmes bársonypárnák egyetlen mechanikus rántással visszahúzódtak a csupasz, hideg vasrostély mögé.
Az antikvárius óvatosan hátralépett a kövezeten. A sikátor mélyén ekkor egy lassú, szabályos fémes koppanás visszhangzott, mintha egy még hatalmasabb süllyesztő szerkezete lendült volna mozgásba a talpuk alatt.