XXXVI/6. A masni billentyűzete — Adminisztratív átvétel

A rézveretes láda pontosan Henderson cipőorránál torpant meg, halk fémlemez-csikordulás kíséretében. A selyemszalaggal átkötött billentyűzet felett apró réztábla csillogott a gőzpárában: „Bejelentkezés egyéni minőségbiztosításra.”
– Látja? Egy apró gesztus, ami bizonyítja az intézmény megkérdőjelezhetetlen eleganciáját – jegyezte meg Henderson széles mosollyal, miközben megigazította a nyakkendőjét. – Nyilvánvalóan a vendégkönyv hivatali megfelelője. A bürokrácia, ha akarja, rendkívül figyelmes vendéglátó.
Az antikvárius óvatosan közelebb lépett, és megigazította szemüvegét. A gombokon nem betűk vagy számok álltak, hanem apró, vésővel megmunkált szimbólumok: egy görbe csavarhúzó, egy repedt fogaskerék és egy glóriás emberi alak, amelynek fejét egy nagy, piros iktatópeksztét takarta el.
– Attól tartok, Henderson úr, ez nem elégedettségi kérdőív – suttogta az antikvárius, miközben a mennyezeti fémkar felettük baljós precizitással pozícióba állt.
Henderson azonban mit sem törődött a figyelmeztetéssel. Magabiztos mozdulattal nyomta le a legnagyobb, aranyozott billentyűt, meggyőződve arról, hogy a VIP-ellátás újabb szintjét aktiválja. A szerkezet éles, csilingelő hangot adott ki, s a láda fedele sziszegve pattan ki. A belsejéből előbukkanó két párnázott szorítókar finom, ám ellentmondást nem tűrő mozdulattal ragadta meg Henderson kabátgallérját, miközben a csarnok távoli sötétjében egy hatalmas rézharang tompa, rekedt zúgásba kezdett.