XXXVI/5. A másodlagos raktár — Osztályozott alkatrészek

A megbillent tölgyfalap egy csavarodó bádogcsúszdára vetette a két férfit, akik meglepő eleganciával – bár némi méltóságvesztéssel – zökkentek le a másodlagos alkatrész-raktár padlójára. A helyiség mennyezetéig nyúló, számozott tékák és gőzölgő állványok hálózata leginkább egy óriási óramű belső szervezetére hasonlított.
– Kiváló szervezőkészség – állapította meg Henderson, miközben feltápászkodott, és némi gyanakvással próbálta eltávolítani a zakójáról a finom gépolaj-réteget. – Nyilvánvalóan a logisztikai osztály személyre szabott bejárását biztosítják számunkra. Ez a diszkrét, föld alatti megközelítés felettébb ritka a mai bürokráciában.
Az antikvárius nem osztotta társa optimizmusát. Figyelmét egy vastag sárgaréz kar kötötte le, amely nagy precizitással válogatott szét különböző méretű alkatrészeket. A bal oldali ládára a „Használt fogaskerekek”, a középsőre a „Tartalék rugók”, míg a jobb oldalira a „Felesleges kiállítási tárgyak” feliratot vésték gépies pontossággal.
– Úgy vélem, Henderson úr, a fogadtatásunk némileg túllép a vendéglátás megszokott keretein – mondta halkan az antikvárius, miközben óvatosan hátralépett a közeledő acélszalagtól.
– Ugyan már! A bürokrácia nyelve néha kissé nyers, de a szándék mindig nemes – intett le a férfi, és magabiztosan igazított egyet a gallérján.
A csarnok távoli sarkából ekkor ütemes kattogás hallatszott, s a sötétből egy hatalmas, rézveretes gyűjtőláda gördült elő a futószalagon, amelynek fedelén egy apró, piros selyemszalaggal átkötött billentyűzet pislákolt.