XXXVI/2. A forgó talapzat — Minősített árucsere

A lassú körmozgás újabb lendületet vett, ahogy a keménykalapos ellenőr egy apró, sárgaréz kulcsot illesztett a kirakatkeret alján rejtőző zárba. Egyetlen határozott fordítással blokkolta az utcai közönség garasbedobó nyílását, mire a forgószínpad alatt mély, fémes kattanás hallatszott.
Henderson bizakodó pillantást vetett az antikváriusra, amennyire merev szemhéjai engedték. A közönségi üzemmód leállítása nyilvánvalóan azt jelezte, hogy az ellenőrzés sikeresen lezárult, s a hivatali apparátus végre visszasorolja őket a rendes ügyfélfogadói térbe. A korábbi tévedést minden bizonnyal egy kiemelt bocsánatkérő tea követi majd. A talapzat azonban nem felfelé emelkedett, hanem zökkenőmentesen süllyedni kezdett a padlószint alá.
Odakint a járókelők elégedetlenül morgolódtak, amint a két élethű mintadarabot elnyelte a sötétség, de a keménykalapos úr határozott mozdulattal simította rá a kirakatüvegre a frissen nyomtatott papírcsíkot: „Átmenetileg zárva — Minőségi csere folyamatban”.
A süllyesztő alján gőzszagú szellő fogadta a leérkezőket. A kör alakú platform megállt egy golyóscsapágyas elágazásnál, ahol ízelt fémkarok várták, hogy a minősített állományt átgördítsék a szomszédos tárolóaknák felé. Henderson megkönnyebbülten próbált fellélegezni, biztosra véve, hogy a hivatali büfé VIP-részlegébe szállítják őket, amikor a sötét folyosó végén megszólalt egy rekedt, mechanikus csengő.