XXXV/2. A fellebbviteli futószalag — Kiemelt minőségellenőrzés

A piros tushenger éles, száraz cuppanással landolt az új jövevény homlokán. A férfi nemhogy nem háborodott fel, de kéjelgő sóhajjal hunyta be a szemét, mintha csak egy exkluzív arckezelés frissítő permetét kapta volna meg. A sárgaréz karok simán visszahúzódtak, a fiók pedig egy halk „klatty” kíséretében visszasiklott a sötét falnyílásba.
Henderson és az antikvárius a vitrinjükből követték az eseményeket, miközben a lábuk gépies precizitással járta a kötelező üdvözlőlépéseket. A falba épített iktatóóraszerkezet ekkor nem állt meg: fogaskerekei felmorajlottak, és a mennyezeti síneken lógó üvegkabinjuk lassan megindult a csarnok közepe felé.
A hivatali rendszer láthatóan szintet lépett. A falon kinyílt egy rejtett bronzpanel, amely mögött nem újabb mechanikus karok, hanem egy finoman kárpitozott, krémszínű futószalag tárult fel. A rendszer – a bürokratikus logikát követve – a VIP-pecsétet kapott ügyfeleket nem elrakta, hanem kiemelt minőségellenőrzésre irányította.
Henderson szeme felcsillant a gépies mosoly mögött. A futószalag végén álló réztábla felirata ugyanis azt hirdette: Iktatási Fellebbviteli Iroda – Azonnali Bírálat. A remény, hogy a hivatali hierarchia magasabb szintjén végre egy hús-vér ügyintéző tisztázza a tévedést, egy pillanatra elfedte a fém alkatrészek baljós kattogását.
A síneken gördülő vitrinjük azonban a szalag felett megbillent, és az alatta lévő nyílásból egy apró, csiszolt rézgaras hullott a futószalagra. Egy száraz, fémhangú sípjelzés kíséretében a rendszer nyugtázta a tranzakciót: a felülvizsgálat díja kiegyenlítve, az átrendezés megkezdődött.