XXXIV/8. A tushenger pecsétje — VIP-próbaidőszak

A piros tushenger méltóságteljes lassúsággal ereszkedett alább. Henderson megszorította zakója hajtókáját, és szorosan lehunyta a szemét, felkészülve a bürokratikus végítélet legrosszabb formájára. Az antikvárius viszont még ebben a szorult helyzetben is bizakodóan pislogott a ketyegve gördülő hengerre.
– Ne aggódjon, barátom! – suttogta szaggatottan az antikvárius. – A hivatalos iktatás mindig védelembe veszi a lajstromba vett feleket!
A gumihenger gördülékenyen végigsimított mindkettőjük homlokán. Nem fájt; csupán a nedves tus hűvös, áporodott szaga terjedt szét, miközben a nagy, nyomtatott betűk rányomódtak a bőrükre. A fiók alja ekkor váratlanul megbillent, s egy rugós mechanizmus finoman visszatolta őket a vakító fényre.
Egy ragyogóan megvilágított üvegvitrinben kötöttek ki, a csarnok főbejárata mellett. Henderson megtörölte a homlokát, ám a felirat letörölhetetlenül ott virított mindkettőjükön: *PRÓBAIDŐS VIP-MINTADARAB*.
Az üveg túloldalán egy új látogató állt, és megelégedetten bólintott a friss gumipecsét láttán. Úgy vélte, a szigorú iktatási folyamat csupán a prémium minőségbiztosítás része. Szórakozott mosollyal bedobott egy fényes rézgarast a vitrin alatti nyílásba. A dobozban halk zenedoboz-muzsika csendült fel, s a két férfi lába önkéntelenül elkezdte járni a gépies üdvözlőtáncot.
A szomszédos szekrény mélyén ekkor éles kattanással nyílt ki egy újabb, teljesen üres fiók.