XXXIV/5. A réztű szúrása — Mintavételi eljárás

Henderson reflexből megragadta a teáscsészét, és felpattant a selyemfotelből, de a padlózatból kiemelkedő szorítókar nem törte el a bokáját. Ehelyett méltóságteljes kattanással ráidomult a csizmája szárára, pontosan úgy, mint egy túlbuzgó szobalány, aki a cipőfűzőt próbálja megigazítani.
– Belső rögzítés aktív. Iktatási díj kiszabása folyamatban – zúgta a fülke mennyezetén lévő sárgaréz tölcsér.
Az antikvárius lábát egy másik polírozott pofa kapta el. Megpróbált udvariasan mosolyogni, miközben a gőzölgő teáját egyetlen nyeléssel eltüntette, hogy legalább az itala biztonságban legyen.
– Ez csupán szigorú, ám szakszerű formalitás, drága barátom! – nyögte ki az antikvárius. – A hivatal elvárja a mozdulatlanságot az állománybavétel idejére.
Az asztal lapja hirtelen középen szétnyílt, s a kiáramló sárgaréz gőz mögül egy vaskos, bőrkötésű főkönyv emelkedett ki. A lapjait egy apró, rézujjakban végződő mechanikus kar kezdte sebesen pörgetni. A szerkezetet azonban nem a nevük vagy a származásuk érdekelte: a könyv gerincéből hajszálvékony acéltű ugrott elő, s egyenesen Henderson kabátjának hajtókája felé lendült.
Mielőtt a tű szövetmintát vehetett volna, a fülke háttámlái mögött mély hidraulikus morajlás támadt. A fotelek a rögzített párossal együtt hátrafelé dőltek, s a váratlanul kitáruló csúszda elnyelte őket a sötétségben, ahol rézből öntött iktatófiókok végtelen sorai ketyegtek.