XXXIV/2. A vásárló műhelye — Azonnali főjavítás

A csomagszállító kocsi fémes rámpája csikordulva ereszkedett a járdára, s két egyenruhás rakodó emelte le a kirakat talapzatát a rajta meredten álló párossal együtt. Henderson és az antikvárius úgy lebegtek át a hűvös utcai levegőn, mint két drága, frissen viaszolt kiállítási darab. A raktér sötétjében a zár kattanása sziszegő gőzzel keveredett, jelezve, hogy a tranzakció sikeresen lezárult.
– Úgy sejtem, a szállítási garancia nem terjed ki a fulladásra – sziszegte Henderson a fogai között, miközben a döcögő kocsi padlóján igyekezett megőrizni a kalapemelő automata természetellenes pózát.
– Hallgasson! Ha most megszólal, még a végén selejtes áruként visszaküldenek minket a szervizbe – morogta az antikvárius, miközben a gomblyukán fityegő piros címke minden zökkenőnél a mellkasának verődött.
A kocsi hamarosan megállt, s a rácsos ajtó kitárult. A kalapos úr privát műhelyének fényesre lakkozott parkettáján landoltak. A vásárló büszkén járta körbe az új szerzeményeket, miközben vastag nagyítólencsét illesztett a szeméhez.
– Pompás mechanika, bár a homlokpántnál kellemetlen nedvesség szivárog – állapította meg a tulajdonos, miután megtapogatta Henderson izzadságcseppjeit. – Nyilvánvalóan hűtőfolyadék-vesztés. Azonnali főjavítást és konzerválást igényelnek.
A férfi egy gombnyomással üzembe helyezte a szerelőasztalt, amely felől lassan kigördült a rozsdátlanító savval és forró viasszal teli tálca.