XXXIII/5. A műszerész műhelye — Kötelező szervizperiódus

A csipesz acélja jeges volt, de Henderson meg sem rezzent; tudta, hogy egyetlen rándulás leleplezné az élő szövetet. A gumikötényes férfi hümmögve csavart egyet a fecskendő alakú olajzón, és egyetlen sűrű, nehéz cseppet eresztett Henderson kulcscsontjára.
– A csuklóízületek szárazak, de a rugóacél még rugalmas – mormogta a szervizes, majd egy apró sárgaréz kalapáccsal finoman megkocogtatta az antikvárius mellkasát.
Az antikvárius bent tartotta a lélegzetét, miközben a férfi egy számlapos tolómérővel lemérte a bordái közti távolságot. A megnyugtató diagnózis helyett azonban a szaki elégedetlenül csóválta a fejét. A szállítási garancia értelmében a használt automatákon el kell végezni a kötelező ötszáz órás főjavítást: a belső fogaskerekek gőzölős savtalanítását és a teljes keringésmentesítést.
– Átnézzük a belső átvitelt – nyúlt a férfi egy csillogó, szívószál vastagságú rézcsőért, ami egy bugyborékoló, zöldes folyadékkal teli tartályból állt ki.
Henderson szeme tágra nyílt, ahogy a cső lassan a szája felé közelített. Az antikvárius tehetetlenül oldalra pillantott, és a műhely mélyén megpillantott egy hatalmas, felcímkézett acélállványt, amelyen tucatnyi hasonló, elnémult alak pihent – mindegyikük homlokán egy frissen beütött, négyjegyű sorozatszám ragyogott.