XXXIII/3. A bársony bélés — Csomagolt ügyfélélmény

A vásárló elégedett hümmögéssel nyúlt a kiemelkedő vörös dobozért. A csiszolt üvegbúra teljes magasságában állt meg a pult felett, teljesen szabad utat engedve a gondos vevő vastag ujjainak. Henderson megpróbált hátraarcot vágni a bársonypadlón, ám a miniatűr talapzat finom rugós mechanizmusa szorosan rögzítette cipője talpát a fémsínhez.
– Egészen lenyűgöző, ahogy a kis figurák a meglepetést és a pánikot mimikálják – jegyezte meg a látogató elragadtatva, miközben két ujjal óvatosan kiemelte a tölgyfa állványt az antikváriussal és Hendersonnal együtt. – A modern precíziós mechanika igazi csodája, hogy még a zakók redői is a pillanatnyi rémület dinamikáját követik!
Az antikvárius torkából csupán egy apró, fojtott szisszenés tudott kibukni, amint a doboz puha selyme körbefogta apró alakjukat. A vásárló szilárdan hitte, hogy a VIP-szolgáltatás csúcsaként az automata nemcsak kiállította a garancialevelet, hanem maga csomagolta be a megvásárolt, önműködő asztali díszkészletet. Az ügyfél a dobozt egyetlen elegáns mozdulattal a keményfalú bőröndjébe csúsztatta.
A táska fedele halk, fémes kattanással záródott le felettük. Odabent koromsötétség támadt, s csupán a polírozott marhabőr nehéz illata maradt. Aztán a bőrönd kívülről mély, ritmikus léptek ütemére ringani kezdett az ismeretlen utca felé.