XXXII/5. A kosaras állvány — Akciós átrendezés

A csikorgó raktári ajtó résén át egy rézkampós kordé gördült be, amelyet egy gépies pontossággal mozgó, ruhafogas alakú szerkezet tolt. Mr. Henderson reflexszerűen kihúzta magát, miközben a homlokán feszülő piros árcédula finoman megzörrent.
– Amennyiben az új vevő nem állami közület képviselője, a tranzakció érvénytelen – suttogta fojtottan, és megragadta az antikvárius kabátujját, hogy a kiárusított teáskészletek és elszíneződött selyemernyők árnyékába húzódjon.
Az antikvárius azonban nem a kordét figyelte, hanem a polcrendszer alján húzódó, sárgaréz csövekből álló futószalagot. A csövekből halk sziszegéssel gőz szivárgott, és a mechanikus leltározó karok elkezdték egymás után a legalsó polcra söpörni a nyolcvan százalékkal leértékelt tárgyakat. A mérleg szünet nélkül csippant.
– Ha a nulláig leáraznak bennünket, átkerülünk a szállítási veszteség rovatba – jegyezte meg az antikvárius szárazon, miközben kipillantott a kosaras állványok mögül.
A kordét toló szerkezet megállt a süllyesztő alján, és egy széles, bársonnyal bélelt gyűjtőládát nyitott ki. A falon lévő mutató hirtelen megugrott: a „Tételcsoportos kiárusítás” felirat gyulladt ki. A raktár mélyéből ekkor egy nehéz, fémes csattanás visszhangzott, mintha egy óriási bélyegző csapódott volna le a szomszédos folyosón.