XXXII/3. A mahagóni nyugalma — Szabályzat szerinti pihenőidő

A mahagóniburkolatú pihenőhelyiség sötétjében halk sziszegéssel gyulladtak ki a falikarok sárgás fényei. Mr. Henderson óvatosan megmozgatta a vállát, és megkönnyebbülten tapasztalta, hogy a tálcához rögzítő viaszréteg ebben a hivatali zónában már nem korlátozza a mozgását.
– Vége lenne? – suttogta az antikvárius, miközben feszülten pillantott a szoba közepe felé, ahol egy kárpitozott karosszék és egy gőzölgő teáskanna állt az íróasztalon. – Úgy tűnik, átkerültünk a személyzeti állományba.
– Természetesen – igazította meg a gallérját Henderson, igyekezve visszanyerni az elveszített méltóságát. – A bürokrácia nem pusztítja el a saját kezelőit. Ez a törvényes pihenőidő előírásszerű biztosítása.
Az íróasztal fémfiókja ekkor halkan kikattant. Nem teáskanna-mechanizmus lépett működésbe, hanem egy finoman gravírozott sárgaréz henger, amely lassú kattogással kezdte letekerni a ráerősített keskeny papírszalagot.
– „Üzemi baleset miatti minőségromlás” – olvasta fel akadozva az antikvárius a frissen nyomtatott sorokat, ahogy a helyiségben hirtelen érezhetően csökkenni kezdett a hőmérséklet. – „Értékcsökkentett selejtezés raktári elhelyezéssel.”
A padló alatti fogaskerekek újra nekilendültek, ám ezúttal nem hátrafelé, hanem függőlegesen lefelé indult meg az emelvény. A távolból egy nehéz, vasalt raktárajtó csikordulása visszhangzott.