XXXII/2. A selyemfotel kényelme — VIP állománybavétel

A hölgy elégedetten simította meg a szőrmegallérját. A mennyezetből aláereszkedő polírozott sárgaréz karok finom suhogással vették körül, miközben az automata gépies hangja a kiemelt ügyfélstátusz és az ingyenes leltári iktatás előnyeit részletezte.
– Végre egy üzlet, ahol megadják a módját! – jegyezte meg elragadtatva a látogató, miközben a szerkezet porlasztófejei illatos, gyorsan kötő védőlakkot permeteztek a kabátjára. Szentül hitte, hogy ez csupán egy exkluzív textilvédő eljárás, amely a VIP-vendégek kényelmét szolgálja.
Ezzel párhuzamosan a kirakat padlólemeze halkan kattant. Mr. Henderson és az antikvárius, akik még mindig mozdulatlanul álltak a gőzölgő teáscsészék tálcája mögött, zökkenőmentesen elindultak hátrafelé a rejtett sárgaréz síneken. A fal szétnyílt mögöttük, majd finoman bezárult, amint a pódiumuk beérkezett egy elegáns, mahagóniburkolatú hivatali pihenőhelyiségbe.
A kirakatüveg mögötti üres helyre eközben hajszálpontosan begördült az új látogató emelvénye. A hölgy arcára ráfagyott az elégedett mosoly, ahogy a gyorsan szilárduló réteg végleg mozdulatlanságra kárhoztatta legújabb kiállítási darabként.
Az utcán áthaladó járókelők elismerően bólintottak a kirakat frissített életképe előtt, miközben a pihenőhelyiség sötétjében egy apró réztekercses időzítő kattant egyet.