XXXI/3. A gőzölgő ecset — Leltári kiárusítás

A gőzölgő ecset meleg, átlátszó lakktétele finom, határozott mozdulattal simult a belépő úr nyakára és gallérjára. A férfi lehunyta a szemét, s elégedett sóhajt eresztett ki: szilárdan meg volt győződve róla, hogy a legelőkelőbb antikváriumokban a kényelmi szolgáltatás része a frissítő, aromaterápiás gőzegyenlítés a VIP-ügyfelek számára.
– Igazán figyelmes, valóban méltányolom – mormolta elégedetten, miközben a tölgyfa görgősor halkan megreccsent a talpa alatt, és megindult a belső tér felé.
A sínpálya azonban nem a bőrfotelekkel berendezett tárgyalószalonba kanyarodott. Egyetlen sima, elegáns ívben a kirakatüveg mögötti emelvény felé fordult. A sárgaréz mechanikus karok precíz szinkronban mozdultak: a férfi karjait finoman a törzséhez szorították, a hátát egyenesbe húzták, a gyorsan kötő lakk pedig abban a pillanatban dermesztette mozdulatlanná a magabiztos mosolyt, amikor a szerkezet beillesztette őt a sorba – pontosan Mr. Henderson és az antikvárius közé.
A három alak most tökéletes kompozícióban állt a bársonnyal bevont állványon. A mennyezeti áramszedő kattant egyet, s a kirakatüveg belső felére egy automata rézbélyegző sárga feliratot nyomott: „Dioráma: Hivatali ügyintézés csúcsidőben. Leltári kiárusítás, 50% kedvezmény.”
Az utcán egy elhaladó gyalogos megállt, elismerően bólintott a rendkívül élethű viaszfigurák láttán, majd továbbment. A bolt mélyén ekkor halk, száraz kattanással nyílt ki egy újabb sárgaréz csapóajtó.