XXXI/1. A nyitott fadoboz — Helyszíni állománygyarapodás

A kirakat sárgaréz fényében Henderson és az antikvárius mozdulatlanul őrizték a nekik szánt plüssfoteleket. Bár a gyantapecsét tökéletesen merevvé tette a tartásukat, a tekintetük – amennyire a viaszos bevonat engedte – az utca túloldalán elhaladó villamosra tapadt.
A bolt bejárati ajtaja felett ekkor élesen megcsendült a sárgaréz harang. Egy középkorú, élére vasalt nadrágos úr lépett be a helyiségbe, hóna alatt egy gyanúsan nehéz, csomagolópapírba tekert táskával. Körülnézett a látszólag elhagyatott eladótérben, majd torkát köszörülve közeledett a pulthoz.
– Elnézést kívánok, eladásra hoztam egy hagyatékot! – kiáltotta a csendbe.
Felelet gyanánt a pult mögötti mahagóni falból egy apró, rugós mechanizmus csapódott ki, s egy sorszámozott rézlapocskát lökött a polchoz. A férfi meglepetten felvonta a szemöldökét, de a hivatali beidegződéseknek engedelmeskedve azonnal kinyújtotta a kezét, hogy felvegye a fémlemezt.
Amint az ujjai hozzáértek a rézhez, a padlóburkolat alatt mély, ritmikus kattogás indult el. A szomszédos polcon álló üres fadoboz fedele még feljebb nyílt, s a belső sínrendszer halkan átállította a váltóját a belépő úr cipőjének irányába.
A bolt mélyén, az alig megvilágított hátsó szobában egy régi ingaóra ketyegése hirtelen felgyorsult, s egyetlen, éles ütést mért a fémes csendre.