XXVIII/3. Az acélgörgők szorítása — Árképzési korrekció

A dőlt padlódeszka zökkenve megállt, mielőtt a két megrettent férfi elérte volna a sötétben forgó acélgörgőket. A félelmetes szerkezetről azonban hamar kiderült, hogy fogazott pengeélek helyett vastag, filccel bevont hengerfejekből áll. A gépezet nem összezúzni akarta a túlárazott leltári tételeket, csupán határozott mozdulatokkal belepréselte őket egy hullámpapírral bélelt, keskeny továbbítófolyosóba.
– Nem semmisítenek meg – lihegte Henderson, miközben a vállát a kemény papírfalhoz szorította. – Ez… ez csupán értékcsökkenési átcsoportosítás!
– Túl sokat kértél magadért – sziszegte az antikvárius szaggatottan. – A bürokrácia nem tűri a felülértékelést.
A folyosó mennyezetéből rugós fémkarok csaptak le. Az egyik nehéz, piros nyomdafejet préselt Henderson zakójának hajtókájára: „CSAK CSOMAGBAN, INTEGRÁLT RÉSZEKKÉNT — 50% LEÉRÉKELÉS”. Az antikvárius gallérjára ezzel egy időben egy zöldes cédula tapadt: „KIEGÉSZÍTŐ TARTOZÉK, HIÁNYOS CSOMAGOLÁSSAL”.
Az automatizált besorolási eljárás megelégedett a gyors átrendezéssel. A két férfi egy rövid csúszda végén hirtelen lepottyant egy puha, finomra darált papírvatta-ágyra, ahol a leértékelt holmik várták a végleges elosztást.
A falba épített sárgaréz harang éles villamos zúgással megszólalt, s a távolban, egy óriási tintapárna felett lassan megmozdult egy nehéz, kőbe vésett leltári bélyegző.