XXVIII/1. A sárga fénysugár — Leltári iktatás

Mr. Henderson óvatosan kinyújtotta a kezét a tölgyfa fiók sötétjében, és megérintette a kárpitozott oldalfalat. A fémgombok finom, hűvös selyemmel voltak bevonva, mintha a hivatal különös gondossággal ügyelt volna a leltárba vett ingóságok állagmegóvására.
– Azt kell mondjam, a komfortfokozatra igazán nem lehet panasz – suttogta Henderson, miközben elégedetten tapogatta meg a zakója hajtókáját. Meglepetten tapasztalta, hogy a szövetre egy apró, sárgaréz csipesszel rögzített leltári bárca került, amin friss tusírás rajzolódott ki: „884/B-1: Tisztviselő, közepesen megkímélt állapotban.”
Az antikvárius a fiók sarkában kotorászott, ahol a gomblyukból kiszűrődő sárga fénysugár egy kicsiny, felnyitható réztálcára esett. A tálcán két szál száraz golyóstoll és egy üvegcsényi hivatalos bélyegzőpárna pihent.
– Úgy tűnik, a leltári tételeknek maguknak kell elvégezniük az éves felülvizsgálatot – mutatott a réztálcán fekvő papírcsíkra az antikvárius. – Íme a kérdőív: származási hely, szavatossági idő, és a becsült értékesítési ár.
Henderson megigazította a szemüvegét, majd halkan megtisztította a torkát. A helyzet ugyan némileg rendhagyó volt, de a nyomtatvány jelenléte megnyugtatta: ahol iktatóív van, ott a bürokratikus rend sem lehet messze. Határozott mozdulattal kézbe vette a tollat.
Ekkor a fiók mélyén halk, fémmentes kattanás hallatszott, s a sötét sarokban kinyílt egy kicsiny, selyemmel bélelt csapóajtó.