XXVII/2. A számozott billentyűzet — Hivatali útvonalválasztó

Mr. Henderson kényelmesen visszadőlt a selyemfotelben, majd a gőzölgő csészéjét a rézfogantyús billentyűzet melletti mélyedésbe helyezte.
– Ne habozzon – biztatta az antikváriust, miközben ápolt ujjait a számsor felett lebegtette. – Ez a hivatali elégedettségi és útvonal-választó interfész. A hármas gomb a szellőzőrendszer kárpitozott tisztítóalagútjába terel bennünket, míg a hatos a közvetlen iktatói folyosóra nyílik. Ha nem választunk, a rendszer alapértelmezetten a selejtezési megőrzőbe sorol át.
Az antikvárius gyanakodva nyújtotta ki a kezét, de ahelyett, hogy megnyomott volna egy gombot, a számsor szélén lévő apró rézkampóra mutatott.
– És a nullás billentyű? – kérdezte halkan.
– A nullás a hivatali büfé – felelte Henderson fanyar mosollyal, majd határozott mozdulattal lenyomta a nyolcas gombot. – De a mi pozíciónkban a felderítési protokoll a legszabályosabb.
A billentyűzet azonnal zökkenve visszasüllyedt a padlóba, s a kárpitozott falak mögötti kattogás hirtelen abba maradt. A fülke sarkából sűrű, fekete tus szaga áradt ki, miközben a mennyezet középső rézlemezéből egy lassan forgó, sárgaréz mutatóval ellátott kis számlap ereszkedett alá.
A számlap mögül halk, fémes kaparászás hallatszott, mintha egy láthatatlan tű vonalakat rajzolt volna a falba.