XXVI/7. A sárga kémlelőnyílás — Mechanikus csendélet

A szegecselt rézajtó mögött a levegő nehéz volt és sűrű, finom bergamottillattal átitatva. Mr. Henderson határozott léptekkel haladt előre a gőzölgő fémfiókok szűk folyosóján, cipője talpa ritmikusan koppant a nedves acélrácsozaton.
– A kilences számú al-állomány – jelentette ki elégedetten, miközben megállt a sárgásan világító kémlelőnyílás előtt. – A hivatali protokoll előírja, hogy a teapauza fizikai jelenlétét folytonos körmozgással kell dokumentálni. Ha a csésze megáll, az illetékes tisztviselő mulasztást követ el.
Az antikvárius közelebb lépett, és az üveg mögé pillantott. A miniatűr porcelán finoman imbolygott a rézállványon, miközben a gőz apró, szimmetrikus cseppekben csapódott le a kémlelőnyílás belső falára.
– És ki issza meg ezt a teát? – kérdezte óvatos érdeklődéssel.
– Senki – felelte Henderson teljes természetességgel. – A teát nem elfogyasztásra tervezték, hanem referenciaértéknek. Egy hivatali szektor stabilitása pontosan a benne fenntartott hőmérséklettel és csészefordulatszámmal mérhető.
Ebben a pillanatban a parányi csésze mozgása zökkenve megtorpant. A sárga fény halk kattanással mélyvörösre váltott, s a sor végén lévő fiók előlapja lassan, gőzsziszegés kíséretében kifelé kezdett csúszni.