XXVI/3. A sárgaréz fogaskerék — Előírásszerű üledék

Henderson fel sem vonta a szemöldökét a csészébe pottyant alkatrész láttán. Két ujjával laza mozdulattal kiemelte a forró teából a parányi fogaskereket, s a köpenye hajtókájához törölte.
– Bámulatos mérnöki gondosság – mondta elégedetten, s a fogaskereket a fény felé tartva megvizsgálta. – A hivatali teaásvány-sűrítmény természetes mellékterméke. A Kilences Műszaki Paragrafus értelmében az aromás gőzök lecsapódása során fellépő mikro-kristályosodás időnként finom mechanikai formát ölt. Ez a jó minőség elkerülhetetlen jele.
Az antikvárius gyanakvóan pillantott a saját csészéjébe, ahol a borostyánszínű folyadék hirtelen apró, szabályos örvényeket vetett. A tea mélyéről nem puszta gőz, hanem egy tompa, ütemes ketyegés szűrődött ki.
– Henderson – jegyezte meg óvatosan –, a maga csészéje éppen ritmikus ketyegést bocsát ki. És ha nem csal a szemem, a folyadék nem hűl, hanem forrni kezd.
– Szabályos hőoptikai illúzió, kedves barátom – intett a segédnyilvántartó, és rendíthetetlen nyugalommal belekortyolt a forró italba. – A minőségi teafüvet mindig finom akusztikai rezgéssel tisztítják a raktározás során.
Ekkor azonban a vitrin aljában rejtőző fekete doboz fedele mély szisszenéssel lezárult, s a csészék alján maradt fogaskerekek egyszerre kezdtek el sebesen forogni. A doboz oldalán egy apró, rézből öntött névtábla fordult ki a süllyesztékből.