XXVI/1. Az ezüstgomb kattogása — Szabályzat szerinti készenlét

A ritmikus kattogás elfojtotta az alagsor megszokott gőzhullámait. Mr. Henderson óvatosan lépkedett a folyosó sötét vége felé, miközben az antikvárius gyanakvóan méregette a falat borító rézcsöveket. A segédnyilvántartó egyetlen lendületes mozdulattal kisöpörte a vaníliás kifli fennmaradó morzsáit a szakállából, majd elővette apró, bőrkötésű hivatali zsebkönyvét.
– A hatályos Rendkívüli Intézkedések Tárának negyvennegyedik paragrafusa szerint – jelentette ki szikár hangon – az alagsori vitrinek hívatlan akusztikus jelzései kizárólag harmadik fokozatú ügyrendi felülvizsgálatot vonhatnak maguk után.
A rézvitrin üvege mögött, a finoman porladó bársonyos talapzaton egy vörös viasszal lepecsételt, sárgaréz kulccsal ellátott fémdoboz hevert. Az ezüstgomb hirtelen abbahagyta a kattogást, s helyette a vitrin belső szerkezete halk, zengő dallamot kezdett játszani – mintha egy elfeledett falióra próbálna kispolgári eleganciát csempészni a dohos pincerendszerbe.
– Kérem, ne nyúljon hozzá – figyelmeztette az antikvárius Hendersont, de a férfi ujja már megérintette a hideg üveget.
A vitrin ajtaja elakadás nélkül, szinte szertartásosan tárult ki. A bentről kiáramló száraz, ózonillatú léghuzatban egy apró papírcsík emelkedett fel, melyen kézírással csupán ennyi állt: „A teázás időpontja változatlan.”
Ekkor a talpuk alatt a kőlapok mélyről jövő, alig érezhető remegésbe kezdtek.