XXV/6. A gőzölgő doboz — Szabályos észlelés

A három férfi feszülten meredt a fal tövében landolt, epehólyag-méretű fekete tárgyra. A dobozka puszta jelenléte fittyet hányt a hatályos csőposta-szabályzat negyedik cikkelyének, amely világosan rögzítette, hogy az alagsori elosztó kizárólag szabványos, kilences méretű papírkötegeket fogadhat.
– Ez... ez nem szerepel semmilyen leltárban – suttogta Mr. Henderson, és óvatosan hátrébb lépett a sziszegő gőzcső mögé. Az antikvárius sápadt arccal emelte fel a papírvágó kést, mintha a csontnyél hatásos védelem lenne egy ismeretlen eredetű, gőzölgő rekesz ellen.
A segédnyilvántartó azonban nem jött indulatba. Elővette hivatali zsebkendőjét, gondosan a forró fémtárgyra terítette, majd egyetlen kimért mozdulattal felpattintotta a rejtett rézkapcsot. A lakkozott fedél száraz pattogással nyílt ki.
A doboz belsejében nem bizalmas akta lapult, de még csak nem is sárgaréz csavar. Csupán egy apró, finom mechanikájú számláló ketyegett bent, amely szorgalmasan pörgette visszafelé a piros számjegyeket.
– Nulla, nulla, négy, tizenkettő... – olvasta fel szárazon a segédnyilvántartó, teljesen figyelmen kívül hagyva két társa fojtott nyögését. – Úgy tűnik, az acélrugó beillesztése nem a hiba elhárítását szolgálta. Hanem a visszaszámlálás elindítását.
A mennyezeti gőzvezeték mélyéről ekkor egy szabályos, fémes kaparászás indult meg a csarnok felé.