XXV/2. A fekete nyugtaszalag — Hivatali visszacsatolás

A segédnyilvántartó óvatosan leereszkedett a székéről, és hüvelyk- meg mutatóujjal megfogta a sötét papírcsíkot. A hivatali protokoll nyolcadik paragrafusa szigorúan tiltotta az azonosítatlan küldemények puszta kézzel történő érintését, de a koromfekete felületen nem látszott sem pecsét, sem iktatószám. Csupán egyetlen szabályos, köralakú lyuk éktelenkedett a közepén, amelynek átmérője hajszálpontosan megegyezett az asztal sarkába illesztett sárgaréz alkatrész fejével.
A tisztviselő megkönnyebbülten sóhajtott fel. A hivatali logika alapján a helyzet teljesen egyértelműnek tűnt: a Központi Ellenőrzőség bizonyára egy automatikus nyugtázó szelvényt küldött a sikeres hiánypótlásról. A fekete szín a minisztériumi kódex szerint mindössze annyit jelentett, hogy az ügy végleg lezárult, és a tétel törlődött a napi felülvizsgálati jegyzékből. Óvatosan összehajtotta a csíkot, és az asztalfiók mélyére csúsztatta a leltárkönyv mellé.
A szomszédos szobából azonban váratlanul nehéz, fémes csapódás visszhangzott, mintha egy hatalmas iktatóbélyegző sújtott volna le a puszta padlóra. A zárt ajtó résén át ezúttal vékony, szürke füstpamacs kanyargott be, melynek tömény viaszillata pillanatok alatt betöltötte a dohos helyiséget. A segédnyilvántartó lassan a kilincs felé nyújtotta a kezét, miközben a falban futó csőposta rézfedele halk, gépies kattanással kinyílt.