XXV/1. A kószáló csavar — Szabályos alkatrész

A fémcsavar csikorgó hangon görgött végig a rézcsövek szűk fordulóin, kihasználva az alagsori elosztóban megfordult huzat szívóerejét. A Minisztérium földalatti archívumában a portörlésre kijelölt segédnyilvántartó éppen a reggeli cikóriakávéját kavargatta egy kissé csorba cserépbögrében. A hivatali csendet csupán a szellőzőjáratok gépies duruzsolása és a kazánok távoli zúgása törte meg, ahogy az irattári por komótosan lebegett a gázlámpák sárgás fényében.
A csavar pontosan a harmadik emeleti elágazásnál váltott irányt, ahol a csőpostarendszer vákuuma egy pillanatra megtorpant. Egy fémes csördüléssel kivágódott a szellőzőrács rozsdás lamellái közül, és íves pályát leírva egyenesen a segédnyilvántartó íróasztalán pihenő, szigorúan bizalmas leltárkönyv nyitott lapjára pottyant. A sárgaréz alkatrész végiggördült a még nedves tintavonalakon, és pontosan a hiányzó leltári tételek rovátkájában állt meg.
A tisztviselő megtörölte a szemüvegét, majd óvatosan felemelte a hívatlanul érkezett fémdarabot. A minisztériumi szabályzat negyedik cikkelye értelmében minden azonosítatlan hivatali tárgy automatikusan pótalkatrészként sorolandó be, amennyiben tömege nem haladja meg az előírt mértéket. A férfi elégedetten bólogatott: a csavar jelenléte tökéletes magyarázattal szolgált az iktatókönyv sarkában tátongó apró furatra. A leltári hiány megszűnt, a felülvizsgálat okafogyottá vált.
Amint a csavart a faasztal sarkába illesztette, a szomszédos szobából halk, ritmikus kopogás hallatszott. A zárt ajtó alatti résen át egy vékony, koromfekete papírcsík csúszott be lassan a szobába, mint egy gazdátlan üzenet.