XXIX/5. A ketyegő árcédula — Leltári felderítés

A ritmikus ketyegés finom, fémes rezgést küldött végig Henderson kulcscsontján. Az antikvárius, látva a sikeres árazási tranzakciót, azonnal előrébb lépett, hogy saját mechanikus tulajdonságait is bemutassa a vásárlónak. Karjait szélesre tárta, miközben gerince mentén apró rézfogaskerekek halk csikorgása kísérte a túlbuzgó eladói gesztust.
– Párban még kedvezőbb a leltári érték! – sziszegte szaggatottan az antikvárius, bár a szeme sarkában vibráló rettegés éles ellentétben állt gépies szavaival. – Tekintse meg a felderítésre váró raktári szektort is!
A gőzmozdony-termetű vásárló azonban nem a polcokat tanulmányozta tovább. Vaskos, rézbevonatú ujjával megragadta Henderson gallérját, és a kiállítótér hátsó tolóajtója felé vonszolta a gépies párost. A tolóajtó halkan sziszegve csusszant oldalra, ám mögötte nem a megszokott alagsori raktár állt, hanem egy keskeny, üvegezett folyosó, ahol gőzhajtású futószalagon címkézett ládák haladtak a homályba.
– Szállításra megjelölve – morogta a vásárló. Henderson gallérján az árcédula ketyegése hirtelen szapora kattogásra váltott. A két megdermedt alak képtelen volt ellenszegülni az automatikus mozgási parancsnak: szinkronizált léptekkel indultak meg a gördülősor mentén.
Az üvegfal túloldalán, a sárgás lámpafényben egy nagyméretű, sárgaréz mérőműszer állt, melynek számlapján egyetlen meglazult csavar ketyegett ritmikusan a sötétben.