XXIX/3. A csuklós szerelőkar — Nyugtázott módosítás

A fémfűrész baljósan berregett, miközben a mechanikus csukló alig néhány centiméterre állt meg Henderson megdermedt orrhegyétől. Az antikvárius szaporán pislogva kapta el a tekintetét a fémkar tövére gravírozott gyári számról, és riadt, de pedáns hangon megszólalt:
– Ne mozduljon, Henderson! Ha jól értelmezem a szervizkönyv idevonatkozó passzusát, ez a berendezés csupán a garanciajegyen szereplő visszáru-értékelést végzi el. A fűrész nem biológiai szövetre van kalibrálva, hanem a felesleges papíralapú panasztételekre!
Henderson feszülten megdermedt, miközben a fogó kinyúlt, és a kabátja zsebéből egyetlen szimmetrikus mozdulattal kihúzta a felhalmozott reklamációs íveket. A fogazott acéllap egyetlen másodperc alatt apró konfettivé darálta a sárgult dokumentumokat.
– Látja? Tisztán bürokratikus folyamat – sóhajtott fel az antikvárius, bár a hangja gépiesen megcsuklott, ahogy a doboz mennyezetéből egy vastag, piros tintával átitatott bélyegzőfej ereszkedett alá.
A bélyegző hangos csattanással sújtott le Henderson homlokára, majd nyomban utána az antikváriuséra is rápréselődött. Az átforrósodott lenyomat alatt mindkettejük gondolatai furcsán leegyszerűsödtek, és a heveny rettegés helyét hirtelen átvette egy mély, udvarias eladásösztön.
– Gratulálunk! Önök sikeresen átestek a garanciális arculatjavításon – búgta a mennyezeti hangszóró. – Újra értékesíthető állapotban vannak.
A rekesz hátfalán halk szisszenéssel felpattant egy rejtett csapóajtó, ahonnan a bolt forgalmas zaja szűrődött be, és egy lassú, nehéz léptekkel közeledő alak árnyéka vetült a lépcsőfokokra.