XXIX/2. A süllyesztő alja — Szervizkönyvi félreértés

A függőleges csúszda alján Mr. Henderson és az antikvárius nem a várt megsemmisítő kohóban, hanem egy bársonnyal bélelt, meglepően szűk tárolórekeszben landolt. A landolás pillanatában mindkettejük hátában egyszerre csörrent meg a sárgaréz kulcs, mint amikor a túlhúzott órarugó végleg megadja magát a tehetetlenségnek.
– Remélem, a kiszámlázott karbantartási díjból levonják a kabátom szöszmentesítését – sziszegte Henderson mozdulatlan állkapoccsal, miközben bal mutatóujja ütemes, gépi kattogással próbált kiegyenesedni. – Ez a posztó nem süllyesztőkompatibilis.
Az antikvárius merev tekintettel bámulta a mennyezeti rézlámpát, amelyből sűrű, aromás műszerolaj cseppent pontosan a cipője orrára. A fejük feletti nyílásból keskeny papírcsík gördült ki, és ráhullott Henderson lapockájára.
– Megnyugtathatom – nyögte az antikvárius akadozó fogaskerekekkel. – A nyugta szerint nem selejtezésre visznek. Ez csupán egy időszakos szoftverfrissítés és arculati karbantartás. Csupán kiolajozzák a térdeinket, hogy simábban hajoljunk a vásárlók előtt.
Ez a megnyugtató magyarázat azonban hamar szertefoszlott, amikor a rekesz ajtaja halk szisszenéssel oldalra siklott. Odakint egy robusztus, többcsuklós mechanikus szerelőkar várakozott, villáskulccsal és egy méretes fémfűrésszel a fogói között.
– A garanciális karbantartás első fázisa – harsant fel a gépies hang a mennyezetből. – A felesleges emberi illúziók és az egyéni vélemények végleges eltávolítása.
A folyosó sötétjéből egy apró, elszabadult rézgolyó gurult végig a lépcsőforduló felé.