XXIV/3. A sárgaréz csőposta — Váratlan légáramlat

A segédfogalmazó unott mozdulattal emelte fel a nehéz iktatópecsétet, és akkora hévvel csapott le az aktára, hogy Henderson majdnem leszakadt a hajtókáról. A sárgaréz gomb szemei előtt kék tintacseppek fröccsentek a levegőbe. Az íróasztal sarkán álló, fényesre polírozott csőposta felől mély, sziszegő hang hallatszott: a rendszer éppen vákuumot képzett a szintek közötti üzenetváltáshoz.
Odalenn a pincében a kazánfűtő egy kormos piszkavassal nyúlt be a hamualagútba. A mozdulattól a marhabőr kötény megbillent, és az antikvárius veszélyesen közel került a szívónyíláshoz. A fémrács mögül áradó vákuum elkapta a gomb apró fülét, de ahelyett, hogy felrántotta volna a sötét járatba, a huzat hirtelen megfordult. A nyomásszabályozó szelep csikordult egyet, s a hivatali bürokrácia tüdeje váratlanul kilélegzett.
Fent a harmadik emeleten a segédfogalmazó éppen a csőposta nyílása fölé hajolt, hogy benézzen a sziszegő járatba. A kiáramló forró, koromszagú levegőgőz egyetlen másodperc alatt borította be a makulátlan íróasztalt és a tisztviselő frissen vasalt egyenruháját. A kék posztó pillanatok alatt feketévé vált, a riadt segédfogalmazó pedig káromkodva kapta magához a tisztítókefét.
– Ezt a selejtes darabot azonnal le kell cserélni! – morgott a tisztviselő, és hirtelen mozdulattal lecsatolta a kormos gombot a kabátról.
Henderson a fa íróasztal lapján gurult végig, egyenesen a tátongó csőpostanyílás felé, miközben odalenn a kazánfűtő elégedetten törölte meg az antikváriust egy kenderkóccal. A minisztériumi csatornákban a levegő újra megmozdult.