XXIV/1. A segédfogalmazó kabátja — Szabályos öltések

A vastag cérnaszál rászorult Henderson sárgaréz fülére, ahogy a szabó egyetlen rutinos mozdulattal elvarrta a csomót a sötétkék posztó visszáján. A férfi a harmadosztályú segédfogalmazó vadonatúj egyenruhájának felső hajtókáján találta magát, szilárdan rögzítve az állami bürokrácia szívéhez. Odalenn, a faborítású rekesz mélyén az antikvárius mozdulatlanul hevert a hideg fémgombok között, és végignézte társának gyors felemelkedését.
– Látja? Stratégiai beékelődés! – suttogta Henderson elégedetten a fémtestén keresztül, ahogy a szabó vállfára akasztotta a kikefélt kabátot. – Behatoltam a minisztériumi döntéshozatal közvetlen közelébe. Innen az egész adminisztratív hálózatot átlátjuk!
Az antikvárius meg sem próbált közbevágni. Csendben várta a sorsát, amíg a szabó cérnás ujja ismét belenyúlt a rekeszbe, és közönyösen kiemelte őt is. Ám ahelyett, hogy a kék gyapjúhoz illesztette volna, a mester egy egészen más ruhadarab felé fordult: a falon egy vastag, kormos marhabőr kötény lógott, amelyet a kazánfűtők hordtak a minisztérium alagsorában.
Mielőtt Henderson kifejthette volna legújabb elméletét a hivatali hierarchia csúcsairól, a vastag tű éles szisszenéssel hatolt át a zsíros bőrön. Az antikvárius egyetlen kemény öltéssel a hamualagút felelősének zsebfedőjére került.
A műhely ajtajában ebben a pillanatban megszólalt a rézcsengő, és belépett a futárfiú.