XXIII/6. A fémkapcsok csattanása — A konfekció ára

A sínpár zökkenővel ért véget egy világos, meleg levegőjű helyiség felett. A fémkapcsok nem szétzúzták a nedves posztót, ahogyan azt Henderson sejttette, hanem egyetlen precíz, fémes csettintéssel átvágták a sárgaréz gombok hátulján lévő cérnaszálakat. A két átváltozott férfi tehetetlenül zuhant alá a sötét járatból egy puhán bélelt, faborítású rekeszbe.
– Látja? A kódolt eltávolítási protokoll! – fújtatott fojtottan Henderson, amint végiggördült a bársony bélésen. – Ez a minisztériumi szanálási fázis. Módszeresen elválasztanak minket a szervetlen hordozótól, hogy ne hagyjunk nyomot!
Az antikvárius fém teste halkan koccant a rekesz alján heverő tucatnyi teljesen egyforma, frissen polírozott sárgaréz gombhoz. A kámfor és a vegytisztító gőz szagát felváltotta a száraz szabókréta és a finom gyapjú illata.
– Henderson, maga javíthatatlan – nyögte ki az antikvárius megtört, fémes hangon. – Ez nem szanálás. Ez a konfekcióraktár tartalékos doboza.
Felettük ebben a pillanatban egy óriási, cérnaáztatta férfikéz nyúlt be a rekeszbe. A raktári szabó hüvelyk- és mutatóujja szertartásos pontossággal csippentette fel Hendersont, majd egy vastag tű hegye éles szisszenéssel hatolt át a gombfülön. A katonai összeesküvés-elmélet egyetlen mozdulattal foszlott szerte: a gőzkamrából kikerült egyenruhán a kopott gombokat csupán újra cserélték a minisztérium legújabb segédfogalmazója számára.
A szabóasztal sarkában ekkor halkan megszólalt egy rézrugós óraszerkezet ütemes ketyegése.