XXIII/2. A szellőzőrács kódja — Hamis akusztika

A kattanást halk, sziszegő levegőáramlás követte, amely megremegtette a sötétkék posztó alsó szegélyét. Henderson gombfej-pereme feszülten visszaverte a szobában uralkodó halvány lámpafényt, miközben próbálta kiszűrni a rács mögül érkező neszeket.
– Egy akusztikai csőposta – suttogta az antikvárius, amennyire rézbe öntött helyzete engedte. – A Minisztérium belső ellenőrzése közvetlen lehallgatóvonalat épített ki az irattár alá. Nyilvánvalóan minket keresnek.
– Ne legyen naiv – vetette közbe Henderson fojtott magabiztossággal. – Ez a Titkos Levéltár sürgősségi jeladója. Látja, hogyan hajol el az a tisztviselő? Éppen a kódolt jelekre vár.
Az irattáros valóban abbahagyta a sárgaréz gombok fényezését, de nem a rácsra figyelt. Egy megsárgult papírlapot húzott elő a fiók mélyéről, és mániákus gondossággal hajtogatni kezdte. A szellőzőből ekkor egy apró, rézbevonatú henger gördült ki a padlóra, pontosan a fogas alatti sötét sávban állva meg.
Henderson és az antikvárius megdermedve figyelte a tárgyat. A hengerről finom, meleg gőz szivárgott fel, meglepően fahéjas árnyalattal.
– Titkos üzenetek és állami kódok – állapította meg Henderson elégedetten. – Stratégiai fontosságú részlegnél vagyunk.
Az irattáros azonban meg sem mozdult. Nyugodtan ráütött a zsebórája fedelére, fellapozott egy vastag lajstromkönyvet, majd az asztal szélén álló kis fémdoboz felé nyúlt. A szellőzőmélyedésben ekkor egy apró, sárgarézzel kivert rugós fémnyelv feszült meg újra, készen a következő mozdulatra.