XXII/6. Az automata leválasztó — Protokolláris szelekció

Az acélkar méltóságteljesen ereszkedett le a gyűjtőkosár fölé, a rugós olló pengéi pedig fémes csendüléssel záródtak össze alig pár milliméterre Henderson megfeszülő cérnahurokjától. A sárgaréz gomb szilárdan tartotta magát, bár a csuklós szerkezet hűvös érintése végigfutott polírozott peremén.
– Figyelje meg a precizitást – suttogta az antikvárius szaggatottan, miközben rézkarimája rezonált a dugattyúk sziszegésével. – Ez a ceremoniális leválasztás. A stratégiai felderítőket megszabadítják a felesleges szövetbéklyóktól, hogy teljesen mobilissá váljanak.
– Pontosan így van – felelte Henderson fojtott hangon, bár a cérnaszál éles pattanással engedett a szorításnak. – A kabát csupán nehezék lett volna a bizalmas küldetés során. A minisztérium a tiszta fémre épít.
Az automata kar egyetlen pontos nyisszantással elmetszette a rögzítőfonalat. A nehéz posztókabát a mélybe hullott, a két kiszabadult sárgaréz gombot pedig a légbeszívó szelepek azonnal egy polírozott rézcsőbe rántották. A szűk csatornában száguldva a levegő süvítése hamarosan mély, dübörgő morajlásba csapott át.
A cső torkolatában nem a várt tiszti tárgyalóterem derengett, hanem egy vastag üveg mögött izzó olvasztótégely sziluettje.