XXII/5. A gyűjtőcsatorna mélye — Stratégiai privilégium

A döntött rosta simán átcsúsztatta a posztókabátot a sötét nyílásba. A meredek, olajozott bádogcsúszdán való száguldást Henderson torkaszakadtából kibocsátott, méltóságteljes éljenzése kísérte, míg az antikvárius rézkarimája ütemesen koccant a kanyarok fémes falán.
A zuhanás egy vastag, nemezelt gyűjtőkosárban ért véget, amely alatt gőzhajtású dugattyúk sziszegtek csillapítólag. A félhomályos alagsori csarnokban sárgaréz csövek bonyolult hálózata duruzsolt, a falakra pedig vakító, mészfehér betűkkel mázolták fel a feliratot: MÁSODLAGOS SELEJTEZŐ ÉS BEOLVASZTÓ.
– Zseniális szervezés – állapította meg az antikvárius, miközben felületén megcsillant a fali gázlámpák derengése. – Ez a csatorna a Különleges Stratégiai Felderítő Osztály bizalmas alagsora. A „selejtező” megnevezés nyilvánvalóan puszta konspirációs fedőnév, nehogy a tapasztalatlan alsóbbrendű tisztviselők megzavarják a zártkörű tiszti tanácskozást.
Henderson gombteste büszkén feszült meg a cérnahurok szorításában. – Pontosan így van. A minisztériumi logisztika nem pazarolná az erőforrásait selejtre. Látja azokat a pneumatikus továbbítókat? Ott dolgozzák fel a legbizalmasabb jelentéseket.
A kosár szélén ekkor egy lassú, automata emelőkar indult meg feléjük, amelynek végén egy nehéz, rugós gombosolló csattant ritmikusan.