XXII/1. A minisztériumi kabát — Szabályos sorrend

A Városi Konfekcióraktár négyes számú szabóműhelyében a levegőnek állandó posztó- és gépolajszaga volt. Krum úr, a vezető szabó, végighúzta hüvelykujját a frissen érkezett sárgaréz kabátgombok során. A leltári dobozból pontosan tizenkét pár került ki a tölgyfa asztalra, s mindegyik lapján ott állt a logisztikai központ apró, mikroszkopikus bélyegzője.
Krum úr rendkívül precíz ember volt, aki nem tűrte a rendetlenséget. Cérnát fűzött a vastag tűbe, s egymás után varrta fel a gombokat a tisztviselői egyenruhák sötétkék hajtókájára. A munkája ütemesen haladt, ám a harmadik kabátnál különös jelenségre lett figyelmes. Akármilyen szorosan húzta meg a dupla csomót, a mellkasrész két középső gombja nem volt hajlandó párhuzamosan állni.
Amikor elengedte a tűt, a két sárgaréz korong halk, fémes sercenéssel pontosan tizenkét fokkal egymás felé fordult. Olyan benyomást keltettek a sötétposztó hátterén, mintha két apró, szigorú úriember hajolna össze bizalmas tanácskozásra.
– Bosszantó öntési hiba – morogta Krum úr, s megpróbálta feszítővassal egyenesbe kényszeríteni őket, de a fém ruganyosan visszapattant a dőlt szögbe.
Végül lemondóan vállat vont, felakasztotta a kész egyenruhát a gőzölgő szárítószekrénybe, s eloltotta a gázlámpát. A sötétben a kabát két gombja finom, aranyló derengéssel tükrözte vissza az ajtó résén beszűrődő fénycsíkot.