XXI/6. A hőkezelő katlan — Termikus restaurálás

A fogaskerekek mély, öblös robajjal kapták el a kátránypapírba burkolt csomagot, majd egy nehéz sárgaréz daru emelte a magasba a párost. Alattuk narancssárga, izzó fény derengett át a gépzsírral átitatott burkolaton, s a levegő hirtelen olyan forróvá vált, hogy a rézkötések pattogni kezdtek a vázukon.
– Lenyűgöző! – sziszegte az antikvárius, miközben a hő tágulásra kényszerítette a hátában futó rugókat. – Ez a híres hősokkos sterilizálás. Hőkamra! Ezzel pusztítják el a káros gombákat és a szúféléket a faelemekből, mielőtt elhelyeznének bennünket a királyi szárnyban.
– A technika győzelme a korrózió felett – bólintott volna Henderson, ám a nyakcsavarjai túlságosan átforrósodtak a mozdulathoz. – Látszik, hogy a tárlatvezetők nem spórolnak a tőkével. A hőmérséklet pontosan be van kalibrálva a nemesfémek szerkezeti stabilitásához.
A darukar ekkor megállt a bugyborékoló, izzó katlan mértani közepe felett. A kátránypapír csücske sercegve füstölni kezdett, miközben a mechanikus tartókar lassan megdőlt, mintha csak egy kíméletes merítőfürdőre készítené elő a nagybecsű műtárgyakat.
A mélyből nehéz, fémes csikorgás visszhangzott fel, ahogy a katlan alján lévő gőzcsapda ritmikus ütemben nyitni kezdett.