XXI/1. A szellőzőjárat szívóereje — Automatizált besorolás

A szellőzőjárat meredek lejtőjén a két úriember egymásba kapaszkodva csúszott lefelé, miközben mellkasukban a fogaskerekek még mindig a hirtelen félbeszakadt keringő ütemére kattogtak. Henderson próbálta beállítani az egyensúlyát, de a viaszbevonatú könyöke tehetetlenül kopogott a bádogfalon. Az antikvárius merev szemei a sötétben csupán a gyorsan tovatűnő szegecseket és a szénport tudták regisztrálni.
Hirtelen fülsiketítő sziszegés rázta meg a járatot. A logisztikai csarnok automata elszívórendszere szigorú pontossággal lépett működésbe, amint az érzékelők idegen tömeget észleltek a csővezetékben. A hatalmas sárgaréz lapátok által keltett vákuum nem válogatott: a szénport, a lehullott szövettani számlákat és a két gépiesített úriembert egyetlen lendületes léghullámmal szippantotta magába.
A csőrendszer elágazásánál egy mechanikus terelőlemez billent át, és a két figura pontsorozatként zúdult be a csomagelosztó térbe. Egy puha, szagelszívóval felszerelt gyűjtőzsákban landoltak, éppen egy halom poros raktári papír tetején.
Henderson mellkasa halk kattanással megállt, a keringő rugója végleg lemerült. Az antikvárius szemhéja végre kipattant a zárból. Ekkor a zsák szája felett egy nehéz, rézöntvényű bélyegzőfej emelkedett a magasba, s a hűvös levegőben megcsapta őket a friss tintapárna jellegzetes, kesernyés illata.