XVIII/1. Az új vásárló — Leltári akciófigurák

A cédrusfa-illatú sötétségben Henderson a szellőzőnyíláshoz tapasztotta a fülét, miközben a láda alatti fémgörgők halkan koccantak. A bemutatóteremből határozott, megfontolt léptek zaja szűrődött be, amelyeket a tölgyfa padló recsegése kísért.
– Jó napot kívánok – szólalt meg odakint egy meglepően derűs, kissé karcos férfihang. – A tegnap lefoglalt akciófigurákért jöttem. Ha jól sejtem, a gépiesített személyzeti párra gondoltam.
Az antikvárius torkán fennakadt a levegő, és kétségbeesetten megpróbálta meglökni a belső falat, de a filccel bélelt csomagolás hatékonyan elnyelte a tompa ütéseket. Henderson hevesen intett neki, hogy maradjon csendben.
A falból kiemelkedő rézhenger ekkor fémesen kattant egyet, majd a beépített hangszóróból megszólalt a raktári automatika gépies mormogása:
– Az 'Antikváriumi személyzet' elnevezésű tétel hiánytalanul bedobozolva, érvényes leltári számmal várja a kiszállítást. A vételár kiegyenlítve.
– Kitűnő! – dörzsölte össze a kezét az ismeretlen vásárló a pult túloldalán. – Mindig is vágytam egy pár ilyen élethű, XIX. századi könyvtáros-makettre. Remélem, a csikorgó ízületek mechanikája még működik.
A láda tetején lévő reteszek kattanva kioldódtak, s a fedél lassan megemelkedett. A beáramló vakító fényben egy elegáns, sárgaréz keretes monoklit viselő úriember arca tűnt fel, aki készségesen nyújtotta be a papírjait a lepecsételendő átvételi elismervénnyel.