XVII/3. A csomagolórekesz — Hamis besorolás

A fémes csikorgás ütemére az antikvárium hátsó szobájának félhomályából egy vaskos, pántolt faállvány gördült ki a bemutatóterembe. A szerkezet tetején két, méretre szabott, filccel bélelt fülke ásított, amelyeket pontosan a két férfi testmagasságához igazítottak.
– Úgy tűnik, a rendszer a zöld pecséttel véglegesítette a csomagolási utasítást – jegyezte meg az antikvárius meglepő higgadtsággal, miközben a pulton rezgő sárgaréz csizmahúzót tanulmányozta. – Ez nem büntetés, Henderson. Csupán a raktározási protokoll harmadik fázisa. A szerkezet valószínűleg a csizmahúzó rezonanciájával tartja nyitva a dobozokat. Ha leállítjuk a rezgést, a pántok maguktól visszahúzódnak.
Henderson bizakodva bólogatott. Megkönnyebbülten lépett a pult felé, meggyőződve arról, hogy a bürokratikus automata csupán egy félreértett biztonsági logikát követ. Lassan kinyújtotta a kezét, és határozott mozdulattal a sárgaréz tárgy felé nyúlt, hogy elhallgattassa a kellemetlen berregést.
Amint az ujjai hozzáértek a hideg fémhez, a csizmahúzó rugós szárai száraz kattanással csapódtak össze, satuként szorítva rá Henderson csuklójára. A hátsó szobából kigördült fülkék filcbélése ekkor halk, szívó hangot hallatott, s a csomagolóállvány megindult feléjük.