XVII/2. A sárgaréz csizmahúzó — Váratlan vizitáció

Az antikvárium nehéz tölgyfa ajtaja lassan beljebb lendült, ám az elvárható szigorú hivatalnok helyett csupán egy alig térdig érő, rugós szerkezetű sárgaréz báb lépett be a bemutatóterembe. A kis figura csizmájának ütemes koppanása pontosan követte a teaszűrő korábbi rezonanciáját.
Henderson önkéntelenül hátralépett, de a szerkezet nem torpant meg: apró, üveg lencsével felszerelt fejét felemelve végigmérte a férfi frissen polírozott cipőorrát. Egyetlen fémes kattanással sárga tintát fecskendezett a bőrfelületre, majd a mellkasán lévő résből egy újabb nyomtatott cédulát bocsátott ki.
– A higiéniai ellenőrzés sikeres – olvasta fel az antikvárius a papirost, miközben óvatosan megkerülte a pultot. – Ugyanakkor a minősítésünk átkerült a „tisztított leltári tárgyak” kategóriájába. Ez azt jelenti, hogy az épület elhagyása jelenleg nem engedélyezett, kivéve, ha átesünk a záró csomagolási folyamaton.
– Csomagoláson? – horkantott fel Henderson, miközben a cipőjére fröccsent sárga pecsétet próbálta lemosni a zsebkendőjével, ám a tinta azonnal bezöldült és megszilárdult. – Nem vagyunk teafüvek, hogy bedobozoljanak bennünket!
A kis rézbáb ügyet sem vetve a méltatlankodásra, apró mechanikus karjaival kiemelt a törzséből egy finoman megmunkált sárgaréz csizmahúzót, és a pult lapjára helyezte. A tárgy azonnal vibrálni kezdett, pontosan felvéve a helyiség levegőjének feszült ütemét. A hátsó szoba felől ekkor egy halk, fémes csikorgás hallatszott.