XVI/9. A makulátlan sarok — Zárt láncolat

Henderson csikorgó fogakkal emelte fel a jobb lábát, és a sarkát óvatosan a kékellő, szappanos folyadékba mártotta. A henger azonnal halk szürcsölésbe kezdett. A vegyszer nem csupán a felhalmozódott kormot és sarat tüntette el egyetlen másodperc alatt, de a bőrtalp alsó rétegét is tükörfényesre polírozta.
– Csinálja már maga is! – morogta Henderson a társára pillantva, miközben a kesztyűjébe fúródott tüskék ritmikus bizsergéssel jellegzetes zsibbadást árasztottak el a karjában.
Az antikvárius megadóan követte a példáját, és a saját sarát is feláldozta a rendszer oltárán. Amint a második cipősarok is érintette a habos felszínt, a falban lévő számláló hirtelen lenullázódott. A hengerből egy szintetikus, fémhangú dallam csendült fel, amelyet egy elégedett csengetés követett: „Higiéniai protokoll sikeresen lefutott.”
A gőzsziszegés abban a pillanatban abbamaradt. A nehéz vasajtó kettényílt, a menekülők mögött pedig a szervizjárat padlója meredeken megdőlt, beletolva őket a hirtelen feltáruló térbe.
Ám odabent nem a hűvös esti utca fogadta őket. Henderson és az antikvárius egy fényesre lakkozott parkettán landolt, egy bordó bársonykötél tövében. A fejük felett rézcsillár lógott, a falakon pedig a már jól ismert antik festmények sorakoztak. Visszatértek az antikvárium bemutatótermébe – pontosan oda, ahonnan elindultak.
A falból, amin kiestek, egy sárgaréz tábla csapódott le a szőnyegre, rajta a frissen gravírozott felirattal: „Önműködő cipőtisztító és fertőtlenítő ciklus befejezve. Köszönjük a türelmét.”
Henderson hitetlenkedve nézett a makulátlanul csillogó csizmájára, majd a pulton álló, apró, csontnyelű teaszűrőre, amely hirtelen magas, fémes vibrálásba kezdett.