XVI/7. A bélyegzett menetidő — Időzített engedély

Henderson a gázláng hunyorgó fényében az orrához emelte a papírszalagot. A frissen nyomtatott, lilás tintájú számsor még nedvesen csillogott a sötétben.
– Hetvenkettes ügyfél, harmadik kategóriás áthaladási engedély – olvasta fel a férfi elhűlt precizitással. – Pontosan százhúsz másodpercünk van arra, hogy érvényesítsük a csatlakozási pontnál, különben az elágazásban lévő gázcsap automatikusan elzárja a visszautat.
Az antikvárius a falon függő sárgaréz dobozra pillantott. A szerkezet tetején egy súlyos, öntöttvas kar nyugodott, alatta pedig egy apró, bélyegzőpárnára emlékeztető nyílás várt a szalagra. Négykézlábról keveredett fel, igyekezve figyelni a ruháján feszülő facsipeszekre, amelyek minden elhamarkodott mozdulatnál fenyegetően kattogtak.
– Ne tétovázzon, dobja be! – sürgette Henderson, miközben gépies léptekkel az elágazáshoz vonult.
A sárgaréz doboz egyetlen éles, csikorduló hanggal elnyelte a papírcsíkot. Egy mechanikus bélyegző csapódott le a szalag végére, mint amikor egy hivatalnok kíméletlen határozottsággal szentesít egy halaszthatatlan eljárást. A doboz oldalán lévő kis ablakban a számláló egyet kattant, s a falból kiemelkedő rézhenger ritmusa hirtelen felgyorsult.
Ám mielőtt beléphettek volna az új járatba, a mennyezet gázcsövei közül egy vékony rézlánc ereszkedett le, amelynek végén egy nehéz, rozsdás rézkulcs himbálózott, pontosan az antikvárius orra előtt. A kulcs tollára finom, mechanikus véséssel egyetlen szó volt karcolva: Emlékeztető.