XVI/5. A rézhenger regisztere — Kiszámított haladás

A rézhenger finom kattanással megállt, szilárdan horgonyozva le magát a falnyílásban. Felületén precíz, vésett számok és finom furatok sora cikázott, mint egy fémbe öntött gépies kotta.
– A regiszter – suttogta Henderson, miközben szakértő tekintetével a hengeren pörgő számokat pásztázta. – Nem állhatunk meg. A szerkezet négyharmados ütemezést vár el, különben a harmadik furatból forró gőzsugár tisztítja meg a járatot a nemkívánatos akadályoktól.
Az antikvárius sápadtan, fojtott lélegzettel igazította lépteit a forgás ritmusához. Egyik lábát a megsüllyedt kőlapon tartva, a másikkal kimért, szinte tánclépésszerű mozdulattal ütötte meg a padlót: két gyors lépés balra, egy szünet, majd egy szabályos sarokütés.
A padló alatti hidraulika elégedett gurgulázással válaszolt. A rézhenger lassú méltósággal visszasüllyedt a fal mélyébe, s a szűk alagút távolabbi pontján, a félhomályban halk fémcsikorgással egy alacsony, sárgarézzel pántolt csapóajtó nyílt fel.
A feltáruló résből egy kerek kerekeken guruló, keskeny állvány csúszott elő. Tetején, apró üvegkalitkába zárva, egy óraműves pontossággal lengő inga mérte a másodperceket, miközben minden szélső holtponton egy-egy apró, üres rézkapszula pottyant a kövezetre.