XVI/4. A léptetőritmus — Szabályozott haladás

Az antikvárius megdermedt, fojtott légzéssel meredve a lábfejére szögezett sárgaréz nyílra. Henderson elismerően bólintott, mintha a gázrendszer csupán a legtermészetesebb elvárásait fogalmazta volna meg.
– Súlyeloszlási korrekció – suttogta Henderson, miközben szakértő pillantással mérte fel a szűk járat kövezetét. – A járat érzékelői szerint az Ön bal cipősarka fél milliméterrel mélyebbre süllyed a megengedettnél. Ez nemcsak a burkolatot terheli, de nem kívánt hidraulikus ingadozást is okozhat a szellőzésben.
Az antikvárius óvatosan megemelte a bal lábát. A mutató éles, fémes kattanással követte a mozdulatot, majd hirtelen kilencven fokot fordult jobbra, a fal tövében húzódó kormos szegélyléce felé.
– Igazítsa hozzá a léptetőritmust! – utasította őt Henderson, majd maga is megtett egy kimért, katonás lépést a járat közepe felé. – A hálózat a szinkronizált haladást jutalmazza. A tétovázásért ellenben azonnali nyomásesés jár.
Amint az antikvárius rálépett a megjelölt szegélyre, a kőlap halk sziszegéssel süllyedt meg alatta. A sárgaréz mutató azonnal visszahúzódott a résbe, miközben a járat végén lévő nehéz vasajtó felett egy apró, gőzzel hajtott számláló számlapja kattant hármat előre.
Az alagút mélyéből gépies zümmögés hallatszott. A falból egy rézpántos nyílás tárult fel, s a sötétből egy lassan forgó, számozott rézhenger emelkedett ki.