XVI/3. A szárítókampó — Hivatalos igazítás

Az antikvárius óvatosan kinyújtotta az ujját, s a csipesz simára koptatott faanyagát megérintve tétován a rugóhoz nyúlt.
– Ez egy hivatalos rögzítőelem – suttogta Henderson, miközben gombatlanított kabátja szélét próbálta egyenesbe igazítani. – A gázrendszer nyilván elvárja, hogy a szimmetriát a gombok hiányában is fenntartsuk. A lengő hajtóka zavarná a járat légáramlási kalibrációját.
Az antikvárius gyors bólintással elfogadta a magyarázatot, majd némi viaskodás árán a zakója két lapját a facsipesz szorításába fogta. A fa szétnyílt, majd éles kattanással szorult a posztóra. A kabát eleje szorosan, bár láthatóan ferdén záródott.
– Így már szabályos – állapította meg fojtott hangon az antikvárius, jóllehet a csipesz súlya kellemetlenül húzta lefelé a gallérját.
A fal mögötti mechanika azonban nem megelégedett búgással reagált. A kilences szelep alatti réztábla mögül hirtelen sziszegés indult meg, s egy apró, perforált csövön keresztül sűrű, szürke mészpor csapódott ki közvetlenül az antikvárius mellkasára.
– Száraztisztítási ciklus – magyarázta Henderson tárgyilagos meggyőződéssel, miközben a porszellőtől tüsszentenie kellett volna, de a szabályzat miatt visszatartotta. – A textilt mentesítik a külső statikus feszültségtől.
A por lassan elült a szűk járatban. Ekkor a padló alatt csikorgó lánc húzódott végig, s a lábuk előtt lévő kőlap réséből egy vékony, sárgaréz mutató emelkedett ki, amely megremegve közvetlenül az antikvárius bal cipőjének orrára mutatott.