XVI/2. A kilences szelep — Ritmusos félreértés

A falba vésett sárgaréz tábla alatt a vakolat finom porszemcséket hullatott a szűk járat padlójára. Henderson óvatosan a falra tapasztotta a fülét, vigyázva, nehogy kibomló zakója a fémalkatrészekhez érjen. A kopogás három rövid és három hosszú ütésből állt, majd kínos szünet következett.
– Morse-kód – suttogta az antikvárius, miközben gombatlanított kabátját próbálta a hónalja alá gyűrni. – Egy korábbi karbantartó lehet az. Nyilván bent rekedt a kilences szelepnél, amikor a gázrendszer lezárta az előző műszakot.
Henderson megrázta a fejét, és az alacsonyan húzódó rézvezetékekre mutatott. A csővezeték illesztésénél egy apró, rugós kalapács mozgott ütemesen, s ütögette a vakolat mögötti fémlapot. Nem emberi kéz kért segítséget: a gázrendszer saját, automatizált akusztikai vizsgálata tette a dolgát, mérve a falak rezonanciáját.
– Csupán hőtágulás és szerkezeti önteszt – jegyezte meg Henderson fanyar megkönnyebbüléssel, majd a kiugró sárgaréz tábla alatti elzárókarhoz nyúlt. A kilences szelep vastag, zsíros csavarja ellenállt a nyomásnak.
Amikor végre sikerült negyed fordulatot fordítaniuk a karon, a kopogás azonnal abbamaradt. A falból viszont csikorgó fémhang kíséretében előugrott egy apró, horgony alakú rézkampó, amelyen egyetlen, zsinórra fűzött facsipesz fityegett.