XVI/1. A gombmentes műszak — Hivatalos teaidő

A teáskanna füttyének elcsendesülésével a gázrendszer falba süllyesztett kis nyílása halk sziszegéssel kinyílt, s egy apró, gőzölgő rézkiöntőt tolt ki egy keskeny fém tálcán. Henderson és az antikvárius a gombatlanított, fityegő szélű zakójukban, mély szótlanságban nyúltak a két apró porceláncsésze felé, amelyeket a szerkezet meglepő gondossággal mellékelt a frissítőhöz.
– A szabályzat nyilvánvalóan tartalmaz egy teaszünetre vonatkozó cikkelyt is – jegyezte meg az antikvárius szárazon, miközben bal kezével kétségbeesetten próbálta összefogni a mellkasán tátongó szövetet. A tea sötét volt, fanyar, és halványan gázolajszagot árasztott, de a szűk résben legalább némi meleget nyújtott.
Henderson óvatosan kortyolt a forró italból, amikor a tálca szélén egy újabb gépelt papírcsíkra lett figyelmes. A nyomtatott betűk ezúttal szokatlanul szigorúak voltak: „A gombmentesítési fázis lezárult. A karbantartó személyzet kötelessége a kilences szelep kézi ellenőrzése. Bárminemű ruharögzítő tű vagy kapocs használata azonnali kizárást von maga után.”
– Úgy tűnik, a hiányzó gombokkal együtt a méltóságunkat is átadtuk a rendszernek – mondta Henderson, és megigazította szétnyílt kabátját.
A járat mélyén ekkor felkattant egy mechanikus zár, s a homályból egy sárgaréz tábla villant elő. A fal mögül azonban nem gőzfújás, hanem egy halk, ritmikus kopogás hallatszott – mintha valaki odaátról, a vakolat túloldaláról próbálna jelezni nekik.