XV/8. A gombvizsgálat — Egyenlőre nyírt egyenruha

A csilingelő gördülés egy rézből öntött, kerekekre szerelt gépészeti szerkezet képében öltött testet, amely pontosan a szervizajtó küszöbén állt meg. Hajlékony fémkarok emelkedtek a magasba, végükön finom optikai lencsékkel, s hideg, sárgás fénysugárral pásztázták végig a két feszült férfi ruházatát.
Henderson megkönnyebbülten igazította meg kifogástalanul gombolt zakóját, de a szerkezet nem őrá, hanem az antikvárius gombjavesztett mellkasára szegezte lencséit. Egy rekedt, fogaskerekek nyikorgásával kísért gőzhang szólalt meg a szellőzőből: – Súlyos hiányosság. A gázrendszer szabályzata értelmében a hiányos öltözék nyomásingadozást okoz a szellőzőjáratban.
Az antikvárius riadtan hátrált egy lépést. – De hát én fizetségként adtam le a gombokat! – méltatlankodott szorult hangon.
– A fizetség elfogadva – kattant a gép. – A ruházati hiányosság azonban fegyelmi vétség. Automatizált kiegyenlítés kezdetét veszi.
Mielőtt Henderson felocsudhatott volna, a mechanikus karok villámgyorsan kinyúltak, és precíz, fémes csippentésekkel az ő kabátjáról is egytől egyig levágták az összes sárgaréz gombot. A szerkezet apró fiókjába ejtette a zsákmányt, majd a szervizajtó meglepő gyorsasággal, csattanva bezárult előttük, kizárva őket a járatból.
A gázrendszerből egy újabb nyomtatott szalag csúszott ki, amelyet az antikvárius reszkető kézzel vett kézbe: „A ruházati egyenlőség helyreállítva. Önök mostantól hivatalosan is a gázhálózat gombmentes karbantartó személyzetéhez tartoznak. A negyvennyolc órás műszak elkezdődött.”
Henderson némán nézte gombjait vesztett, szétnyílt zakóját, majd csöndben leült a szőnyegre. A sötétben, messze a szomszédos fal mögött egy ismeretlen teáskanna éles, vékony füttyel jelzett valami egészen újat.